A közösség formálás elemei, nehézségei, fontos lépései

Ez az írás egy hozzászólásnak készült, de úgy gondolom, hogy mégis erre az oldalra teszem ki.

Üdvözlöm az emberek nagy többségét, akik gondolkoznak, írnak, hozzászólnak nemzeti szellemű klubbokban, közösségi, hungarista, " felvilágosító " egyéb portálokon,... Mi több, elismerésem az értékes gondolatokhoz, eszmefuttatásokhoz, mert lehet belőlük tanulni, konzekvenciákat levonni, és felhasználva tovább gondolkozni, keresni a megfelelő megoldásokat, stb.

Az a tapasztalat és a véleményem, hogy az igazi megoldás, közösség egységbe kovácsolódás nem fog megszületni azon a szinten az írókkal, a kommentelőkkel együtt, mert érződik belőle, hogy kevesen ismerik személyesen egymást, amit nem pótol semmilyen jó gondolat, illetve hozzászólás sem. Így többnyire csak vívja mindenki a maga harcát, ki így, ki úgy, ki kivel, ki hol, így születnek rész eredmények, apró sikerek, de ez édes - kevés ahhoz, amit alapjában el akarnak érni az emberek...

Tág fogalmakban próbálom ecsetelni a gondolataimat és egy bizonyos megközelítésben, hiszen részletekbe merülve nagyon hosszú lehetne, és most nem szándékozom mindent leírni. Kérem, ne értsék félre, nem az észt akarom osztani ezzel, viszont ha a leírtakkal sikerült megbántanom valakit, azt nagyon sajnálom, mert vagy nem akar tárgyilagosan gondolkozni, vagy fáj az igazság, amivel szembesül, vagy van mit takargatnia, vagy az ... tartozik.

Emberek (!) tudjátok, hogy miért hagynak benneteket " békén ", miért hagyják, hogy szinte bármit leírhatunk cikkben, akár hozzászólásokban bizonyos webfelületekre? Mert " azok " tudják, hogy " ezekből " ( mert  " azok " így gondolják ) az emberekből ilyen formában sosem lesz egység, igazi közösség, valódi szerveződés.
MIÉRT?

Az egyik szempontból kiindulva azért, mert ügyesen forgatva a szavakat bárki tud jónak látszó dolgokat írni, akár " gumicsontot " dobni, lefoglalni, lefárasztani és megosztani az embereket, illetve a valós, jó dolgokat írók mögött sem tudni valójában milyen ember rejtőzködik.

A másik szempontból kiindulva azért, mert így többnyire csak itt találkoznak, beszélgetnek az emberek. Ezen és ilyen formában való társalgásban az időigényessége miatt is általában " kimerülnek " az emberek, mivel így személyesen kevésbé ismerik egymást, ezáltal nem ismerhetik meg kellőképpen egymást, ami sokszor hátrányos, szemben esetleges "előnyével". Például, bizonyára előfordult már, hogy a " jól " író már személyesen elfogadhatatlan egyik / másik embernek egyéb okok miatt és így kész a kudarc. - Tudva lévő, hogy személyesen kifejezőbb a mondanivalója az embernek. - Tehát a személyes ismertség hiányában a szervezettség nem tud megvalósulni, mert nem tudni ki milyen emberi tartalommal bír, ki milyen formában tudja elviselni, tolerálni a másikat, kinek milyen - és kihez van elkötelezettsége, kinek mire és mennyi ideje van, ki milyen formában tudja magát alárendelni a magasztos cél érdekében, stb. 

A harmadik és a többi szempontot most üresen hagyom, mert sok és hosszú lehet...

Maradjunk a személyes dolgoknál. Nézzük, akik tudnak találkozni, valamilyen szinten esetleg ismerik egymást, de vélhetően felületesen, a kevés találkozás és annak idő hiánya miatt, vagy a beszélgetés témája, tartalma miatt. Hiszen a találkozás alkalmával a mindenkiben felgyülemlett " egyéb " témák, hírek, információk ( amiből mindig van bőven, akár " gumicsontként " ), társadalmi események, stb. mentén egymás meghallgatásával, megvitatásával merülnek ki a beszélgetések.

Ezen a síkon szerzett tapasztalatok nem elégségesek az együttműködéshez, közösség formáláshoz s egyebekhez. Tehát így aztán már nem jutott idejük, energiájuk a mélyebb, a képviselt emberi tartalmakról beszélni, ami az egyik - másik megismeréséhez szükséges a bizalom kialakításában az együttműködésük reményében. A közösség egyik legfontosabb - ha nem a legfontosabb - alapja a bizalom. Vagy vannak olyan személyek is, akik " gyávaságból ", " képzelt " udvariasságból inkább egymást és önmagukat is megkímélve kerülik ki a kényelmetlen " embert próbára tevő " témájú beszélgetéseket. Lehetne még ragozni a variációkat, de a lényeg az, hogy ilyen formában csak a jelenlegi állapot tartható fent, az előre lépés valószínűsége minimális és értelmetlen lehet " kifárasztás, bizalomvesztés ", vagy esetleg kettőt előre, egyet hátra és fordítva séma mentén, ami nem vezet sehová!

Tehát nem mindegy, hogy kivel és mivel ( milyen témákkal ) mennyit foglalkozunk, mire fordítjuk az energiánkat, döntően mire tesszük a hangsúlyt, mert amire több időt, figyelmet fordítunk, arra megy el az energiánk, ami mindenkinél véges még az adott pillanatokban is.

Ezek következményeként csak minőségi emberi tartalommal lehet valódi eredményeket elérni.

Melynek alapvető momentumait kell mérlegelni:

Ki - és milyen ember - vagy?
A birtokolt tudást milyen szinten képviseled és azt milyen mértékben érvényesíted az életed során.

Milyen irányban, mértékben működik az egód, illetve az öntudatod?

Tisztában vagy-e önmagaddal az önkritika, önuralom és a tehetséged szintjével?

Hajlandó vagy-e segíteni másoknak önmagukat jobban megismerni, mert ez is fontos!

...

Az emberi minőség alapvető fokmérői: becsület, önzetlenség, türelem - tolerancia ( elsősorban azokkal szemben, akikre számít az ember s tervük van ), tiszta tekintet, tiszta lelkiismeret,...

Fontos kérdés! > Egészséges tekintet, vagy önző illetve csökönyös büszkeség, valamint gőgös fölényesség, irigység uralja az embereket? Merőben eltérő jellemekből sajnos az utóbbiakból van nagyobb mértékben jelen az emberek megnyilvánulásaiban. Mely egyféle tükörképe a társadalom egészének, de inkább nagy részének, végül is mindegy milyen simításokkal kozmetikázzuk szavainkat, mert az eredmény magáért beszél, amit megélünk.

Hozzáteszem, hogy ezek a gondolat csokrok nem merítették ki a teljesség fogalmát, így bőven lehet még fokozni, boncolgatni és értelmet adni, valamint okulni belőle.

Tudom, hogy azzal amit leírtam valamennyien tisztában vannak, de mégis sokan beleesnek abba a hibába, hogy nem részesítik előnyben ezeket a szempontokat, ezért ismétlik újra és újra a próbálkozásaikat; ahogy tapasztaljuk a történelem is ismétli önmagát, mert nem okulunk belőle és nem vagyunk elég következetesek.

Végül egy gondolatban...
"A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek."

2012 06 24.